A hazai politikai életben soha nem volt még annyira színes egyéniség, mint Dr. Torgyán József. A volt Földművelésügyi és Vidékfejlesztési minisztert, az FKGP volt elnökét, volt országgyűlési képviselőt faggattuk mivel foglalatoskodik mostanában, és mi a véleménye az ország jelenlegi helyzetéről
Mivel telnek mostanában a hétköznapjai?
– Miután a politikai életből kivonultam, néhány éven át folytattam az ügyvédi tevékenységemet, majd azzal felhagyván megírtam az „Antalltól Orbánig” a „Választási Trükkök és Titkok” a „Kereszténység az Ezer Vallás Világában” című közel nyolcszáz oldalas nagy valláskönyvemet és a „Humor a Házban” című könyvet. Jelenleg a Nemzetbiztonsági Szolgálatok Hivatalában kutatok, hogy kellő anyagot gyűjtsek az „X” akták és a „Független Kisgazdapárt Feltámadása Tündöklése és Bukása” című könyveim megírásához. Emellett naprakésszé képzem magam a bel-és külpolitikában, eleget teszek nagyapai kötelezettségemnek, művelem a nagy kertünket és teljesítem a különböző előadások tartására, vagy tömegrendezvényeken való részvételemre vonatkozó felkéréseket. Így legutóbb 2012. március 30.-án Székesfehérvárott tartottam előadást a „Keresztény Magyarok Szövetsége” felkérésére, annak alakuló ülésén VI. hó 2.-án részt veszek a Vasadi Falunapon. A kisgazda eszmeiséget feltámasztani törekvő, a kisemmizett agrár és ipari munkások érdekeit felkarolni igyekvő, a bajainkat radikálisan orvosolni szándékozó, most szerveződő új politikai erő is jelezte, hogy szeretnék igénybe venni a tanácsaimat és a tömegmozgató készségemet i
Csalódott a 2010-es választási eredmények miatt? Jobb eredményre számított a Torgyán-Kisgazda-Koalíció indulásával?
– 2010-re Magyarországon megvalósult az egypártrendszerként működő kétpártrendszer. Miután az én egész eddigi életem a kommunizmus elleni küzdelem jegyében zajlott, mint a volt „Antikommunista Világliga” jogutódjának egykori soros elnökeként úgy véltem és gondolom a mai napig is, hogy hazánknak a nemzetközi kommunizmus az 1920-as évektől kezdve felmérhetetlenül nagy kárt okozott. Ezért 2010-ben a legfontosabbnak azt tartottam, hogy szabaduljunk meg az „öszödi igazmondótól” (idézet tőlem). A kitűzött célt a Fidesz elsöprő győzelmével elértük. Ezért bármilyen méltánytalanság ért engem személy szerint, valamint a hazánk vezetésére hivatott pártomat, a Független Kisgazdapártot, igyekezetem nem visszafelé, hanem előre nézni. Ezért örültem a posztkommunista – neo-ultraliberális erők bukásának és a Fidesz győzelmének. Sose titkoltam, hogy egy új politikai erő létrehozásához „pénz, paripa és fegyver” szükségeltetik. Miután ezek közül egyik sem állt a rendelkezésemre, érdemi kampányt nem folytattam és eredmény elérésére irányuló törekvés híján nem tápláltam illuzíókat aziránt, hogy akár a legcsekélyebb eredményt is el tudjam érni. Ugyanakkor fontosnak tartottam, hogy felmérjem a magyar nép hangulatát. Az egyértelműen a Fidesz elsöprő nagyságú győzelmét vetítette elém, ezért azt, – mint reálpolitikus – magam is elfogadta
Tervezi-e, hogy intenzíven visszatér a politikába?
– Miután ez év novemberében betöltöm a 80.-ik életévemet, reálisan arra kell gondolnom, hogy egész máshová kell visszatérnem, mint a politikába. Mindazonáltal a politikában az az elv járja, hogy „sose mond, hogy sose”, ezért magam sem teszem azt. Még nem tudhatom, hogy ki és mire fog a jövőben felkérni és mennyire teheti azt indokolttá azt hazánk helyzete
Ön 2010-ben a választások első fordulója után az alábbiakat nyilatkozta: „Úgy gondolom, hogy mindenképpen hangulatjavító intézkedésekkel kezdődik majd a Fidesz-kormányzat és számos ésszerűsítés is lesz, hiszen nem kell mindenhez pénz, hogy jobbá tegyük az életünket. De ezt követően nem lesz elkerülhető az államháztartási reform, az pedig számos keserűség forrása is lehet. Megítélésem szeriont a legbölcsebben akkor teszi mindenki, ha elfogadja a nép nagy többségének a döntését és ennek megfelelően várja, hogy milyen intézkedésekre kerül sor.”….” Most azon áll, vagy bukik minden, hogy ezt az erőt kihasználja-e az Orbán-kormány, vagy sem.”…” minden a Fideszen áll, vagy bukik. Megítélésem szerint abban az esetben, ha mindazt a jót megcsinálják, amelyet kilátásba helyeztek, semmilyen körülmények között egyetlen egy politikusnak sem szabad gátat vetni egy ilyen kedvező változás előtt. Egészen más helyzet áll elő akkor, ha Fidesz nem teljesíti a választási ígéreteit, ha nem teljesíti mindazt, amit ő éveken keresztül nyíltan kimondott, ami mellett hitet tett. Ettől függ az, hogy milyen döntést fogok hozni. Most a többi magyar állampolgárhoz hasonlóan drukkolok azért, hogy sikerüljön az ország helyzetén javítani és úgy gondolom, hogy ez a felelős magatartás kell, hogy minden politikust áthasson.” Eltelt két év. Csalódott vagy elégedett a Fidesz eddigi kormányzásával?
– Erre a kérdésre csak egy tényszerű adatokat felsorakoztató tanulmányban lehetne korrekt választ adni. Ha egyszer erre igény lesz, úgy nem fogok elzárkózni attól. Azonban nehogy ez a kérdésük válasz nélkül maradjon, arra az alábbi, de messze nem teljes választ adom: Amint arra már a 2010-ben megtartott választások első fordulója után adott nyilatkozatomban is utaltam, a Fidesznek – a győzelme után – egyszerre kellett volna az ellenzékben hangoztatott életszínvonal emelő intézkedéseket meghoznia és a mindenféleképpen fájdalmas, de jól átgondolt, modellezetett és a társadalom széles rétegeivel egyeztetett államháztartási reformot megvalósítania. Sajnos egyik sem sikerült! A verbalitás szintjén ugyan sok olyasmi elhangzott ami valamennyiünk szívét megdobogtatta, azonban a valóság – néhány olyan kivételtől eltekintve, mint pld. a deviza adósság csapdájába esettek egy körének megsegítése, vagy a privatizált állami vagyon egyes elemeinek visszavásárlása, továbbá a bankok erőteljesebb megadóztatása, stb. – csupán felemásra sikeredett. Ami a gazdasági szerkezetünk egykulcsos adóra épülő, a nemzeti burzsoázia helyzetbe hozását a tömegek, főleg a vidéki népességünk elnyomorítását eredményező intézkedéseinek tömkelegét illeti, egyenesen nemzetrombolónak tartom. Ennek, a magyarság jövőjét illető rémpolitikának egyik legelborzasztóbb elemét a megélhetéssel küszködő fiataljaink továbbtanulásának csillagászati összegű tandíj kirovásával történő ellehetetlenítését tartom, amit nem lehet eléggé kemény szavakkal elítélni, mint ahogy a magyar kultúra, egészségügy, közúti közlekedés elsorvasztását sem. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk azt a tényt sem, hogy a balról induló és jobbra átlendülő Fidesz a magyarságtudat jogaiba való visszahelyezésével évszázados történelmi bűnöket orvosolt. Ez valamennyiünk számára mindennél fontosabb tény, mely hosszú időre biztosítja a nemzetellenes baloldali-liberális erőkkel szemben a magyarság többségi szavazatait.
– Fentebb csak példálódzó módon utaltam azon állampolgári véleményemre, hogy áthidalhatatlan szakadék alakult ki a szavak és a tettek között. A szavak jó irányba mutatnak, a tettek azonban elborzasztatnak. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez a helyzet nem két, hanem huszonkét év alatt alakult ki, melyet megágyazott a bolsevik rémuralom közel fél évszázados ámokfutása. Ezt a helyzetet súlyosbítja, hogy a valóságos nemzeti erők, élükön a nemzeti törekvésekkel és a vidék nemzettartó erejével elválaszthatatlanul összefonódott Független Kisgazdapárttal, a magyar politikai életből száműzetésre kerültek. Ezért ma nincs hazánkban olyan valóságos nép- nemzeti- keresztény- magyar szervezett erő, amely hazánk katasztrófából való kilábalásának élére állhatna. Ha ezen a helyzeten nem tudnánk változtatni, az hosszú időre megalapozná a szinte napról napra fájdalmasabb vesszőfutásunk
Mi a véleménye Ángyán József kijelentéséhez, mely szerint a mai mezőgazdaságot maffiakapcsolatok és zöldbárók tartják kezükben?
– Az általam tisztelt és nagyra tartott államtitkár- professzor úr jól érzékeltette a valóságot. Ez a helyzet azonban nem most, hanem a rendszerváltó, szabadon választott Országgyűlés megalakulása (1990.V. 2.) előtti időkben, a véleményem szerint már 1987- 88 évtől mind felismerhetőbb módon kezdett kialakulni. Erre a közvélemény figyelmét 1988 őszétől kezdve megtartott országjárásomon és az országgyűlési felszólalásaimmal együtt a mai napig több ezerre rúgó beszédeimben olyan élesen felhívtam, hogy emiatt, tehát a valóságra való utalásom miatt az egész hatalmi elit, mint szélsőségesnek nekem esett. Elszomorító, hogy azt az agrár és vidékfejlesztési stratégiát, melyet Ángyán államtitkár – professzor úr is képvisel, és melyet én (tőle függetlenül) a Független Kisgazdapárt és a magyar agrárium szellemi elitjének közreműködésével már a rendszerváltó Országgyűlés hivatalba lépése előtt kidolgoztam és képviseltem, a legutóbbi időkig senki sem karolt fel. Ezt annál inkább nem csak elszomorítónak, hanem megdöbbentőnek tartom, hogy amikor 1998. július 8.-án az agrártárca élére kerülvén írásban is letettem az agrár és vidékfejlesztési stratégiát az FVM és az Országgyűlés asztalára, a mai napig sem került megvalósításra. Ha pedig annak egyes elemeit időközben felkarolták, azt sem az euro-konform családi gazdaságok (és szerintem: őstermelők) javára tették.
Mi a véleménye azokról a botrányokról, amik az utóbbi hetekben robbantak ki az állami földek bérbeadásával kapcsolatban?
– A magyar nemzet megtartó ereje vidéken él és elválaszthatatlan az agráriumtól. Ha a magyar földet, a vizeinket és az agráriumból élő népességünket nem tudjuk megmenteni, akkor elvész maga a haza is! Annak érzékeltetésére, hogy rámutassak arra, hogy milyen katasztrofális irányba haladunk, rá kell mutatnom arra, hogy ma már a lakosságunk kis településeken élő része, (tehát az ország lakosságának több mint egyharmada) már nem csak nem rendelkezik semmiféle érdekérvényesítő képességgel, hanem már a megélhetése sem biztosított. Ezen állításomat igazolandó, hivatkozom arra, hogy a rendszerváltónak mondott 1990. május 2.-án megalakult Országgyűlés idejében egymillió hatszázezer kis családi gazdaságnak tekinthető olyan, többnyire kétlaki (tehát munkahellyel is rendelkező) parasztgazdaság vagy őstermelő volt hazánkban, melyek többnyire el tudták tartani az egész családot. Számuk 1998. július 8.-ára a miniszteri tisztségem beiktatásának napjára kb. egymillió ötvenezerre csökkent. Napjainkra ez a szám már alig haladja meg az ötszáz-ötvenezret, és még mindig csökkenő tendenciájú. Tehát hazánk legszegényebb része, a kistelepülésen élők megélhetését biztosító gazdaságok száma (quasi munkahelyek) több mint egymillió ötvenezerrel csökkent. Ha egy-egy család létszámát csupán három személyben számítjuk, akkor ez azt jelenti, hogy az elmúlt huszonkét évben a magyar vidéken hozzávetőlegesen három millióan vesztették el a megélhetésüket. Nevezhetnek engem bármilyen szélsőségesnek, vagy aggathatnak rám bármilyen negatív jelzőket, a valóság mégis csak az, hogy ilyen tragédiát a vidéken élők között még a Ceausescu– féle falurombolás végrehajtása sem árthatott volna. Miután ez a szörnyűség a valóságos nemzetmegtartó erőt érte, hazánkra nézve ennél nagyobb tragédiát el sem lehet képzelni.
– Engem miniszterként a neo-ultraliberális baloldal azzal támadott (többek között az Alkotmánybíróság előtt is sikertelenül), hogy amikor az őstermelőket és a családi gazdaságokat támogattam, akkor összetévesztettem a szociális támogatást az agráriummal. Pedig – ma már egyértelműen kimondható -, hogy nem én, hanem az engem támadók tévedtek. Mégpedig súlyosan! Magyarország vidéki térségeiben és azon belül mindenekelőtt a kis településeken a mai napig sincs kellő munkahelyet biztosító ipar. Ennek hiányában pedig Magyarország lakossága több mint egyharmadának nincs más megélhetése, mint az agrárium és az ahhoz kapcsolódó tevékenységi körök. Ezért a vidéki lakosságtól az agrárium adta lehetőségeket elvonni olyan szociális katasztrófát idéz elő, melyet békeidőben eddig elképzelni sem lehetett. Emiatt az agráriumból élő őstermelők és kis családi gazdaságok támogatása elleni baloldali- liberális támadás nemzetellenes bűntett volt és az a mai napig is!
Természetesen a fentiek kifejtése nem jelenti azt, hogy bármikor is tagadtam volna, miszerint a magyar agrárium leginkább jövedelmet termelő része a nagyüzemi gazdaságból adódik. Ehhez azonban – alapvetően – elég lett volna a tizenkét állami gazdaság megóvása. Ezeket azonban a baloldali-liberális blokk, majd a példájukon felbuzduló Fidesz közeli oligarchák szétszedték és magánvagyonukként behabzsolták. Magam is úgy látom, hogy ez a folyamat a megmaradt állami földek bérbeadásán keresztül folytatódik. Ha ennek nem sikerül haladéktalanul gátat vetni, akkor a magyar agráriumban dolgozók megmaradt része is cselédsorba kerül.
A helyzet súlyosságát jól érzékelteti, hogy noha mindezt a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári- Párt már több mint huszonkét évvel ezelőtt is jól látta és mindent elkövetett annak érdekében, hogy ezt a közvéleménnyel megértesse és harcosan kiállt azért, hogy ez be ne következhessen, mégsem volt senki, aki minket e harcunkban támogatott volna. Ma az FKGP szétverése és az azt támogató tömegek elhallgatatása következtében már nincs olyan szervezett erő, amely a folyamatokat helyesen látó Ángyán- Tanka professzor urak, valamint az eszmeiségüket alátámasztó Százak Tanácsa erőtlen hangját sikerre vinnék. Természetesen, ettől függetlenül őket mindenben támogatnunk kell. Rá kell mutatnom azonban arra, hogy a Független Kisgazdapárt és vezetője harcának elhallgatói és a magyar történelemből való kirekesztői egyben önmaguk sírját is ássák. Ugyanis ma már senki sem tagadhatja, ha a baloldali liberális erők nem tudták volna megakadályozni a Független Kisgazdapárt által az én tolmácsolásom által meghirdetett, a ’47. december 31.-i tulajdonállapotok visszaállítását, akkor nem lehetett volna szétlopni a magyar nemzeti vagyon közel 98 százalékát. Ha a harcunkhoz kellő támogatást kaptunk volna, akkor ma nem kellene szembenéznünk azzal a ténnyel, hogy huszonkét évvel a rendszerváltás után nem maradt semmink, csak egy szalmaszálunk, melyet azonban a külföldi tőke és az azt kiszolgáló belföldi harácsolók is meg kívánnak kaparintani. Ma már mindenkinek látnia kellene, hogy a Független Kisgazdapárt és személy szerint az én kirekesztésem a magyar politikai életből annak az érdekében történt, hogy a magyarság túlélését biztosító agráriumot és termőföldet a nemzetközi nagytőke és a vele kollaboráló nemzeti burzsoáziának nevezett tolvajbanda megszerezhesse. Hogy ezt megakadályozzuk, valamennyiünknek, akiknek a magyar haza sorsa fontos, össze kell fognunk és e nemtelen törekvéseket meg kell akadályozni.
Amennyiben újra a parlamentbe kerülne, mi lenne a legfontosabb, amiért kiállna, amit megpróbálna változtatni?
– A stílustól kezdve az érdemi munkáig bezárólag szinte mindenen változtatni kellene. Ahogy ma Magyarország Országgyűlése (nem pedig parlamentje) működik, az igen udvariasan szólva nem kívánatos! Ezért a változtatás nem csak szükséges, de elkerülhetetlen. Döbbenetes, de tény, hogy az én 1990-94 között előterjesztett törvényjavaslataim többsége és az 1994-98-as ciklusban elhangzott minden lehetséges rekordot megdöntő felszólalásaim szinte egésze a mai napig is megvalósításra vár. Ez igaz a Független Kisgazdapárt által kidolgozott agrár és vidékfejlesztési stratégiára épp úgy, mint a privatizációt ellenző és a magyar gazdaság működőképességének megteremtésére vonatkozó indítványaimra épp úgy, mint a jogbiztonság, valamint a jog és igazságosság megteremtésére vonatkozó előterjesztésekre. Ennek részletezése kötetekre rúgna, ezért itt erre nem vállalkozhatom, de ha igény mutatkozik rá, akkor azt kérésre megteszem. Természetesen ezek között kitérnék azoknak a kérdéseknek a taglalására is, melyeket a II. Orbán-kormány a megítélésem szerint eredményt nem hozó, vagy egyenesen kárt okozó törvénykezésének ítélek meg.
Szokott-e találkozni, vagy beszélni Szabadi Bélával
– Egész politikai pályafutásom alatt minden munkatársammal- így Dr. Szabadi Béla államtitkár úrral is – kizárólag hivatalosan, valamelyik hivatalomban (az Országgyűlésben, az Országgyűlési Képviselőcsoportunkban, a Fölművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumban, a Független Kisgazdapártban, vagy az FTC-ben) beszéltem. Ezen meggyőződéses munkaszervezési gyakorlatomból következően Dr. Szabadi Béla államtitkár úrral a hivatalos kapcsolatunk megszakadás óta, tehát mintegy 11 éve nem találkoztam és nem beszéltem
Melyik csapatnak szurkol?
– Köztudomású, hogy én gyermekkorom óta a Fradinak szurkolok, annak a meccseire, a „B-Középre” jártam ki és amikor támadták, minden lehetséges módon védtem. Amikor a fradistákat rendőrökkel verették meg, akkor ez ellen nem csak az Országgyűlés plenáris ülésén tiltakoztam, indítványozva a felelősök megbüntetését, hanem elmentem a Fradi táborba is, hogy személyes jelenlétemmel akadályozzam meg a szurkolóink elleni esetleges újabb rendőri attakot. Mint a Fradi elnöke megmentettem szeretett klubomat a csődtől és elindítottam azt egy ígéretes út felé. Az elnöki tisztemről leköszönve pedig minden lehetséges alkalommal – a médiában is – kiálltam a csapatom ügye mellett.
Dr. Torgyán József! Köszönjük az interjút!