Miért nem bízok a rendőrségben?

December 13-án ezt posztoltam a Facebookon:

„Micsoda véglények azok, akik eleve úgy indulnak „szórakozni”, hogy mindegyiküknél kés van, és a viperánál egy kicsivel keményebb, fém csattal kombinált vascső. És természetesen bandába verődve, tízen, mert ugye csak úgy erősek. És portyáznak, keresik a balhét. Múlt éjjel ezek a patkányok megtalálták a fiamat, a barátját és a velük lévő két lányt. Nem egy eldugott helyen. Nem. A Deák téren. Akárhogy szerettek volna, nem tudtak kitérni előlük. Jött a szokásos kötözködés, a lökdösődés, villantak a kések, amik elől még sikerült kitérni (hála a küzdősportnak) de győzött a túlerő, és lendült a vascső. Sunyin, takarásból. Majd a földön lévő, már eszméletlen ellenfél megrugdosása. Az eredmény darabos arccsonttörés, amit operálni kell, egy szem, ami ha szerencsénk van nem károsodott maradandóan. És nem, nem svéd turisták voltak. Lehet szörnyülködni, megsértődni és rasszistázni, de akkor is leírom. Roma, vagy ha úgy tetszik cigány fiatalok szórakoztak így, tízen, tegnap éjszaka. És még mi érezhetjük magunkat szerencsésnek, mert nem sikerült a szurkálás, és az a bizonyos vascsöves ütés nem feljebb, mondjuk halántékra ment. Mindez a belvárosban, a Deák téren. Mert ugye „két hét alatt rendet teszünk”.
Köszönet és örök hála a helyszínre kiérkező eset kocsi személyzetének, a szakszerű ellátásért!”

Most december 30. van. Nézzük mi történt az elmúlt 17 napban. A fiamat megoperálták. De mivel az arccsontja annyira darabosra tört, a műtét nem sikerült százszázalékosan. Január elején dől majd el, szükséges-e (egyáltalán lehetséges-e) további operáció, vagy marad ez az állapot. A szeme, hála istennek, megúszta a kalandot.

És mit tett ez idő alatt a nagyszerű rendőrségünk? Semmit. Még odáig sem jutottak el, hogy a sértetteket meghallgassák. Mert ugye legalább az ő adataik rendelkezésre állnak, talán nem lett volna nagy nehézség felkeresni, vagy beidézni őket. Feleségem még karácsony előtt bement az V. kerületi kapitányságra érdeklődni, és beszélt egy nyomozóval, aki az üggyel foglalkozik. Drága rendőrünk kifejtette, hogy a helyszínen intézkedő rendőrök jelentése nem ér egy kalap szart sem, nincs min elindulni (!).  Az asszony még bepróbálkozott olyannal, hogy az esemény közvetlen szomszédságában fenyőfaárusok vannak kitelepülve, és a fákat őrző éjjeliőr látta az egészet, mert mesélt róla az eladóknak. Talán érdemes lenne meghallgatni. Erre az volt a válasz, adja meg az asszony az árusok vagy az éjjeliőr elérhetőségét. Mert olyan messze van a Deák tér a Szalay utcától, a kedves nyomozó úr csak nagy nehézségek árán tudna oda eljutni. Hát bazdmeg ne is gyere ki a meleg irodából, majd mi nyomozunk helyetted!

Ebből sem lesz már elfogás, az tuti. Mondjuk, azt még el tudom képzelni (nem akarok ötleteket adni!), hogy mivel a fiamék adatai ugye megvannak, majd őket megrángatják garázdaság miatt, és akkor sikeresen le lehet zárni az ügyet.

És ráadásnak három, közvetlen minket érintő story az elmúlt három évből, ami szintén inkább bizalomvesztést generált a rendőrséggel szemben.

A szomszéd házban két tolvaj/betörő járt. A zsákmányt megszerezve, létra segítségével egy, a két ház udvarát elválasztó magas kőfal átmászásával, a mi házunkon keresztül szerettek volna távozni.  Későbbi sajnálatomra, épp összefutottam velük. Az egyik már lent volt a mi udvarunkon, a másik még félig a létrán, jól megpakolva a szajréval. Én hülye meg beavatkoztam. Az amelyik már lent volt, elszaladt, a másikat lesegítettem, hisz nagyon fel volt pakolva, majd megkértem maradjon velem, míg a hivatalos szervek megérkeznek. Hívtam a rendőrséget, vázoltam a helyzetet, azt mondta a diszpécser küldi a járőrt. Eltelt vagy tíz perc, egyszer csak megcsörrent a telefonom. A vonal másik végén már nem emlékszem a nevére, valamilyen főtörzs volt, és az iránt érdeklődött, tényleg visszatartom-e az elkövetőt? Mert ha igen akkor nagyon sietnek (tíz perc eltelte után!), egyébként meg nem jönnek szirénázva. Miután tisztáztuk a helyzetet, valóban sietve megérkeztek. Amíg rájuk várakoztunk, beszélgettem a kedves falmászó emberrel, csak hogy addig is oldjam a feszültséget. Elmesélte, hogy ki volt a társa, hogy hol laknak, és kiderült az is, nem kenyérre kellett a pénz. Ezeket az információkat tovább adtam a helyszínre érkező rendőröknek is. Eltelt vagy két hónap mire idézést kaptam, menjek tanúskodni a rendőrségre az üggyel kapcsolatban. Természetesen állampolgári kötelezettségemnek eleget téve megjelentem az adott időpontban. Jegyzőkönyvbe vették az egészet. Már majdnem indultam, amikor csak úgy kíváncsiságból megkérdeztem az előadó hölgyet, hol tart az ügy? Elmondta, hogy az emberke nem mond nekik semmit, nem tudják ki volt a társa, és hogy hol lakik. ??? Megosztottam vele is azokat az infókat, amiket a helyszínen intézkedő kollegájával, és amik mint kiderült, nem kerültek bele a jelentésbe.  Az általam megadott adatok alapján sikeresen elkapták.

 

A házunknak két udvara van. A szomszéd udvari lakó úgy gondolta felújítja a külső vakolatot. Profi módon, szépen felállványozta az adott területet. Valaki viszont úgy gondolta, sokkal jobb helye lenne ennek az állványnak a méhbe, és szépen lebontotta egy részét. Épp cipekedett kifelé, amikor összefutott a feleségemmel, aki elraktározta a látott infókat. Nem gondolt semmi rosszra. Majd este jött a tulaj, nem láttunk-e valakit vagy valami gyanúsat? Innen már ment minden a maga útján. Rendőrség, tanúskodás. A feleségem nyomatékosan kérte, adatait mindenképpen kezeljék zártan, mivel az elkövető a szomszédos, nem éppen finom és elegáns környékről való. Ehhez elég, ha csak annyit írok: Angyalföld, Szabolcs utca. Majd jött a bírósági tárgyalás, ahol tanúskodnia kellett. Amikor belépett a tárgyalóterembe, az ereibe megfagyott a vér. Ugyanis a teremben ott ült a fél Szabolcs utca. Hát ennyire sikerült az adatok zárt kezelése.

Találtunk az utcán egy személyi igazolványt. Mivel a kerületi kapitányság mintegy száz méterre található, gondoltuk a legegyszerűbb ott leadni. Az ügyeletes tiszt viszonylag hisztisen kifejtette, sokkal jobb lett volna bedobni egy postaládába. Mert most ezzel egy csomó papírmunka és macera van.

A saját tapasztalatokon kívül mit látunk? Abban profik, hogy az autósokat (na, azok közül sem mindet ugye) és a hajléktalanokat vegzálják. Az utcán látható állomány nagy része tejfölös szájú gyerek, akik képtelenek megfelelően intézkedni. Az öregebbek jó része, tisztelet a kivételnek, korrupt. Lásd Vizoviczki ügy.

Arra viszont büszkék, és kirakják fotóval a police.hu-ra, hogy fogtak egy fa tolvajt, aki kerékpáron tolta a mintegy tízkilónyi lehullott faágat.

Mindezek után, miért is kellene nekem bíznom a rendőrségben?


A bejegyzés kategóriája: Ahol élünk
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük