Egy hete téma a Hír24 híradójában és internetes portálján az a budapesti, halállal végződő rosszullét, ahol a mentőszolgálat 40 perc alatt ért a helyszínre.
M. Kiss Csaba nem kicsit hatásvadász riportjával most nem foglalkoznék. Számomra sokkal bosszantóbb és irritálóbb, hogy mennyire magas azoknak a kommenteknek a száma, amikből kitűnik, hogy a kommentező egy őstulok, és ezt még közhírré is teszi.
A másik, ami kiborít az, hogy természetesen vannak olyan politikai pártok, és politikai nímandok, akik rögtön lecsaptak a témára, mint gyöngytyúk a takonyra, és elkezdtek „Orbánozni”. Az MSZP-nek, azon belül is Havas Szófiának ma sikerült minden képzeletet felülmúlóan, ocsmány módon megnyilatkoznia az ügyben. Mert azon kívül, hogy elnyomta a szokásos szöveget, miszerint a „Fidesz egészségügyi kormányzása alatt, most már tényleg emberek halnak meg”, még elképesztő szakmaiatlan baromságokat is megfogalmaz.
Persze kampány van, kell nyomulni, és az egybites, önálló gondolkodásra képtelen MSZP fan be is szopja Havas Szófia szövegét. Aki viszont szakmailag csak egy kicsit is képben van, az elszalad és hány egy jóízűt.
Kedves Havas Szófia!
Az egészségügyet és azon belül a mentőszolgálatot nem csak és kimondottan a Fidesz tette tönkre! Az egészségügy leépülésért és lezüllesztéséért legalább akkora, ha nem nagyobb, az önök és madaras koalíciós partnereik felelőssége, mint a Fideszé. Elég, ha ránézünk a János kórházra, ahol ön megbízott orvos igazgató volt (nem kis pénzért). Az, meg hogy hülyeségeket beszél az orvosi ügyelettel és a mentőkkel kapcsolatban, mivel az ön szájából hangzott el, felejtsük el.
Sajnos az egészségügy mindig is az az ágazat volt, ahonnan a kormányok vitték a pénzt és nem beletolták. A mentőszolgálat, meg mint az egészségügy mostohagyermeke mindig is pengeélen táncolt.
Ami a mentőknél több évtizede van, az a kapacitás hiány, mentős berkeken belül, kocsi hiány. Ez egyértelműen a személyzet hiányára vezethető vissza. És akkor most üzenném azoknak a „roppant okos” hozzászólóknak, akik azon hisztiznek, hogy a „mentők nem rég kaptak egy csomó új kocsit”, hiába van kocsi, ha nincs szakember, aki beleüljön, és elrohanjon menteni. Egyszerűen nincs személyzet! Tetszenek-e érteni, kedves mindenhez értő facebook kommentezők, vagy esetleg rajzoljam le önöknek? Sajnos még nem tart ott a tudomány és a technológia, hogy az új mentőautó saját magától elrobogjon menteni. Az alamizsnának számító fizetésből, amit a mentők kapnak, megélni, családot eltartani nem lehet. Csak hivatástudatból, a hivatás iránti szeretetből vannak még egyáltalán olyanok, akik a nap 24 órájában beszállnak a mentőautóba, és robognak segíteni. És sajnos egyre kevesebben vannak.
Persze halottam már olyan marhaságokat, hogy majd önkéntesekkel, esetleg közmunkásokkal kell feltölteni a létszámot. Akinek egyáltalán ilyen eszébe jut, az nyugodtan fogja meg Havas Szófia kezét. Megérdemlik egymást.
Azon kívül, hogy a mentőzés egy hivatás, egyben szakma is. Méghozzá nagyon komoly szakma. A mentőzéshez kevés a lelkesedés, ide rátermettség, tudás is kell. Itt másodpercek, percek alatt kell helyesen dönteni a helyszínen, kórházi háttér nélkül. Nagy felelősség, rossz munka és szociális körülmények, szemtelenül alacsony fizetésért. Persze, hogy kevesen vannak.
Az éppen aktuálisan regnáló kormányok egészségügyi politikáján kívül, persze hibás a mindenkori OMSZ főigazgató is. A Dr. Bencze Béla után sorban következő összes főigazgatót bedarálta a politikai hatalom. Elnémították, elnyomták őket, és nekik sokkal fontosabb volt saját túlélésük. Nem voltak képesek sem a szolgálat érdekeiért sem a bajtársaikért kiállni.
E sorok írója, még abban az időben lépett be az OMSZ nagy családjába, amikor a ma már celebnek számító Györfi Pál szóvivő még csak mentőápoló volt. Volt szerencsém személyesen ismerni a Dr. Bencze Béla utáni összes főigazgatót. Sőt! Mártai doktorral nagyon sok közös szolgálatot is elláttam rohamkocsin. Ott izzadtunk vagy éppen fáztunk, egymás mellett, és mentettük az életeket, sokszor 24 órás szolgálatban. Tudtuk mind ketten mik a hiányosságok, min kellene változtatni ahhoz, hogy könnyebb legyen, hogy sokkal megbecsültebb legyen ez a hivatás. Végül én közel két évtized után kiléptem, ő pedig főigazgató lett. De változni nem változott semmi, csak rosszabb lett.
Visszatérve a békásmegyeri tragédiára, azért bennem felmerült egy kérdés. A hozzátartozó elmondása szerint, az orvosi ügyelet a mentők előtt 15-20 perccel ért a helyszínre. De azt nem tudjuk meg a beszámolóból, hogy az ügyeletes orvos a kéztördelésen kívül beavatkozott-e? Volt vénabiztosítás, gyógyszerelés, intubálás, reanimáció? A szakmán kívülieknek jelezném, a körzeti és ügyeletes orvosok 90%-a egyáltalán nem tud intubálni. Nem egy centrális véna, de egy sima véna megszúrása, egy branül behelyezése is megoldhatatlan feladatot jelent nekik. Sokszor az orvosi táskán, és az abban található gyógyszereken kívül nincs is megfelelő felszerelésük. És a doktor úr, vagy doktor nő a mentőktől várja a csodát. Az mindenesetre érdekes momentum, hogy egy orvosi egyetemet végzett szakvizsgával rendelkező háziorvos képtelen invazív eljárásra, de az érkező esetkocsi, amin egy főiskolát végzett mentőtiszt szolgál, egy mozgó intenzív osztályt varázsol a helyszínre. Mert ő képes mindazt a beavatkozást elvégezni, amit a kedves doktor nem.
Erről is érdemes lenne egy-két cikket írnia és riportot készítenie M. Kiss Csabának.