Vasárnap délutánra előbújt belőlem a mazohizmus, és elmentem az Alkotmány utcába, az ellenzéki szervezetek „Paksról döntsön a nép!” címmel beharangozott demonstrációjára.
Bevallom, minden egyes alkalommal úgy megyek el egy ellenzéki összeröffenésre, hogy majd most a hatalmas emberáradat megmutatja a gaz diktátornak és pribékjeinek, hogy van mitől tartania. Aztán minden egyes alkalommal pofára esek. Most sem volt ez másként. Attól az 1000-1200 embertől akik elég szellősen ácsorogtak, nemhogy Orbánék de még egy szociális otthon lakói sem ijednének meg.
Viszont az élelmes „kereskedőknek” hála, lehetett kapni óriás sósperecet és forralt bort.
A beszédek sorát a Demokratikus Koalíció elnöke Gyurcsány Ferenc kezdte. Nem beszélt túl hosszan, de hozta a tőle megszokott kitűnő retorikát. Jól felépített, ütős beszéde, ami olyan mondatokat tartalmazott, mint: „Orbán is hazudik, reggel, délben, este, illetve „tíz Őszödi beszéd drámája nem ér fel azzal a hazaárulással, amit Orbán elkövetett.” a közönség reakcióját látva és hallva, telitalálat volt.
Majd Gyurcsány elment és vele együtt a tömeg hangja is odaveszett. Imitt-amott még néha lehetett bekiabálásokat, gyenge tapsot hallani, de ez közel sem volt olyan, mint ami Gyurcsány beszéde alatt tapasztaltam.
Jött Szabó Imre az MSZP egykori környezetvédelmi minisztere, és bebizonyította, hogy nem mindenki születhet szónoknak. Megmondom őszintén, beszéde nem hagyott mély nyomokat bennem. Az egészből csak arra a részre emlékszem, amiben mintegy előre menve a jövőbe, kijelentette, hogy a XIII. kerületben átadták a száz lakásos passzív házat. (?)
Szabót. Fodor Gábor követte. Az a Fodor Gábor, akiről és nem létező pártjáról a mai napig nem tudom, hogy mi a fagurigát keres a nagy közös ellenzéki fazék mellett. Fodor elpuffogtatta a szokásos paneleket, és mindenkit emlékeztetett rá, ő maga is volt környezetvédelmi miniszter. És tényleg! Ha nem szól, eszünkbe sem jutott volna. Olyan maradandót alkotott minisztersége idején.
Az Együtt-Párbeszéd a Mandátumért képviseletében Jávor Benedek riogatta a tisztelt egybegyűlteket, miszerint mennyire nem biztonságosak az atomerőművek. Nézzük csak meg a fukusimai tragédiát, mondta. Azt már nem említette, hogy annak az esélye, hogy Magyarországon egy hasonló erősségű földrengés és cunami bekövetkezzen, mint ami Fukusima drámáját előidézte, szinte nulla. Viszont példálózott a dániai szélerőművekkel. Igaz szintén kifelejtve, hogy Dánia és Magyarország földrajzi adottságai finoman szólva is eltérőek, és ez bizony kihat a szél erősségére és állandóságára is. Ami megéri Dániában, az nem biztos, hogy megéri itthon. Amit viszont a legfontosabbnak tartott megjegyezni, minden ötödik mondatában, hogy ő voltaképpen egy zöld politikus, és mint ilyen, a téma szakértője.
Bevallom becsülettel, ennél a pontnál elegem lett, és Bajnait meg sem várva, leléptem. Igaz ezzel nem voltam egyedül, mert Gyurcsány beszéde után már, lassan de folyamatosan szivárogtak el a jónépek.
Tanulság?
Gyurcsány továbbra is jó szónok, ellentétben a többi felszólalóval. Az ellenzék még mindig nem képes komoly tömegeket az utcára szólítani. Viszont mindenki atomenergetikai szakértővé vált.