Ha bolhapiac környékén jár az ember (nem bent a piacon!) nagyon érdekes dolgokat lehet vásárolni, szinte gombokért, az utcán áruló polgártársaktól. Régi fényképeket, képeslapokat, különböző iratokat. Ezeket nézegetve feltárul előttünk a múlt egy kis szelete. Nem kimondottan az iratokban szereplő név, személy a fontos. Érdekes lehet az is, hogy száz évvel, vagy évtizedekkel ezelőtt, milyen hivatalos iratok voltak forgalomban.
Itt van rögtön egy keresztlevél 1913-ból:
Egy elemi népiskolai bizonyítvány, miszerint tulajdonosa Krivián József , elvégezte az elemi népiskola ötödik osztályát, dicséretes magaviselettel és szorgalommal:
Hősünk nem sokkal később szakmát is szerez:
Még tanuló évei alatt, “a stabil gőzkazánok kezelésére jogérvényesen képesített” személyé válik:
Később egy gázmotorkezelő tanfolyamot is elvégzett:
Egy 1940-ben kiállított születési anyakönyvi kivonat másolatból megtudhatjuk, hogy nevét 1934-ben Kriviánból Kérészire változtatta:
Kérészi József úr és neje Singer varrógépet vásárolt, részletre:
Fiuk az 1937-ben született Kérészi András, Masopust Péter zeneiskolájába járt, hegedű szakra:
Ennyi találtatott Kérészi (Krivián) Józsefről és családjáról a budapesti bolhapiacok zegzugos útvesztőjében.
Végül egy 1939-ben kiállított útlevél, ami egy évig volt érvényes, de végül is a bejegyzések, pontosabban a bejegyzések hiánya miatt, úgy tűnik, soha sem használták:
Ez is a múlt egy szelete, gyakorlatilag a szemétből túrva.
1 Response to Iratok a múltból